Keresés ebben a blogban

2017. május 10., szerda

Játékos mindfulness gyerekeknek


Miért hasznos a mindfulness technikák rendszeres gyakorlása az indulatkezelésben? A válasz nagyon egyszerű, a mindfulness gyakorlatok segítenek elcsendesíteni a zaklatott gondolatokat, az "itt és most" megtapasztalásával növekszik a tudatosságunk, és könnyebben tudunk a megfigyelő jelenlét bölcsességével rátekinteni zaklatott érzéseinkre. A hatékony indulatkezelés egyik kulcsa, ha a jelenlét megtapasztalását napi szokásunkká tesszük. Mindez természetesen nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek számára is hatékony segítség. Íme, néhány játékos mindfulness gyakorlat, ami segít megtanítani gyermekünknek, hogyan figyeljen a légzésére, és élesítse ki a figyelmét a jelen pillanat érzékelésére egyszerűen és mókásan.

Próbáljuk ki a szuszmancsot!

Helyezzük a gyerkőc kedvenc plüssállatát a hasára, ahogy háton fekszik az ágyon vagy a földön! Kérjük meg, hogy figyeljen a légzésére, és kövesse, hogyan emelkedik és süllyed az állatka a pocakján! Figyelje meg azt is, mi változik, ha kiegyensúlyozza a belégzés és a kilégzés ritmusát négy számolás erejéig. Kérdezzük meg tőle, hogy érzi magát, és hogy érzi most magát az állatka?

Tanítsuk meg a pókember meditációt!

A pókember csodálatos képességei közé tartozik, hogy képes meghallani a leghalkabb hangokat is, amikor pedig minden figyelmét a hangokra irányítja, a zavaró gondolatok eltűnnek az elméjéből. Minél többet gyakorolja gyermekünk a pókember meditációt, annál könnyebben tud egy dologra figyelni egyszerre, és megtanulja magában elcsendesíteni a zaklatott érzéseket.

A következő gyakorlathoz csengőre lesz szükségünk. Kérjük meg gyermekünket, hogy képzelje azt, hogy ő pókember, csukja be a szemét és figyeljen a csengő hangjára! Amikor már nem hallja a csengő hangját, tapsoljon egyet! A gyakorlatot háromszor ismételhetjük, kérdezzük meg, mi változott, mit tapasztalt?

Pókember újabb különleges érzékelését tapasztalhatja meg gyermekünk, ha kitartó marad a gyakorlásban. Adjunk különböző tárgyakat a kezébe és kérjük meg, figyelje meg csukott szemmel, milyen a felülete, érintése, ahogy pókember érzékeli. Milyen illatot érez, amikor megszagolja? Most pedig nyissa ki a szemét és figyeljen meg olyan részleteket a tárgyon, amiket hétköznapi szemmel nem venne észre, de pókember érzékelésével most ezeket is meglátja. Tapasztalja meg azt is, milyen érzés, pókember érzékelésével átélni az ízeket. Kóstoljon gyümölcsöket, figyelje meg, milyen érzés, amikor kézbe veszi, és milyen ízt érez, amikor megkóstolja?

Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy megvan az ereje és a különleges képessége, hogy pókember érzékelését újra és újra megtapasztalja, amikor csak akarja, különösen, ha szüksége van egy kis pihenésre, és jól esne megszabadulni, a kellemetlen, zaklató érzésektől. Nincs más dolga, mint megnyitni magában ezt a különleges adottságot. Minél többet gyakorol, annál ügyesebb lesz!

Hívjunk segítségül kavicsokat, üveggolyókat vagy ásványokat is a gyakorláshoz!

Válasszuk ki azokat a darabokat, amik a virágot, az eget, a sziklát és a madarat jelképezik. Közösen megfesthetjük a kiválasztott köveket, a színeket együtt is kitalálhatjuk. Bármilyen formájú, színű vagy nagyságúak lehetnek az ásványokat, tengeri vagy tóparti kövek, esetleg üveggolyók, amiket használunk. Külön zsákocskában gyűjtsük őket!

Mindegyikhez rendeljünk olyan megerősítő gondolatokat, amik segítik az összpontosítást, és tanítsuk meg ezeket gyermekünknek! Mesét is kitalálhatunk hozzá, amikor csak szükséges, adjuk a gyerkőc kezébe a köveket és emlékeztessük a történetre, amiben elmagyaráztuk neki, mi tegyen, ha dühös.

A megerősítő gondolatok:
“A virág segít a légzésre figyelni.”
“Az égbolt kékje segít elcsendesíteni az érzéseket.”
“A szikla segít stabilnak maradni.”
“A madár segít máshonnan szemlélni, ami történt.”

ETS.

Ajánlott oldalak:
http://kidsrelaxation.com
http://www.huffingtonpost.com



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?


Kérdés az Olvasóhoz:


Ön milyen mindfulness játékokat játszik gyermekével?




2017. március 12., vasárnap

Minél többet anyázunk, annál bunkóbbak vagyunk? Francokat!


Döbbenetes, hogy a mai fiatalok milyen csúnyán beszélnek! Bazdmegelnek, anyáznak, geciznek és sértő beceneveket adnak egymásnak. Mégis mire jó ez? - fakadt ki a minap egy buszmegállóban ácsorgó középkorú nő barátnőjének, miután elvonult mellettük egy hangoskodó gyerekbanda. A trágár kifejezések használatát bizonyos körökben egyszerűen jó poénnak tartják, ezen kívül azonban nem sok értelmük és funkciójuk van. Más az, amikor azért káromkodunk, hogy érzelmi egyensúlyban tartsuk magunkat. A szitkozódás ugyanis indulatból fakadó verbális kifejezése többek között a bennünk rejlő dühnek, fájdalomnak, csalódottságnak, iszonyatnak vagy irigységnek, azaz célja - többek között - a feszültség oldása. De mi másra jó még egy kiadós káromkodás? Egyáltalán mióta csináljuk? És hogyan választjuk ki a helyzethez „illő” szitokszavakat? Ha kíváncsi a válaszokra, görgessen tovább!

Mindig is csináltuk

Ha a káromkodás valóban egyidős az emberiséggel, akkor úgy kezdődhetett az egész, hogy lemásztunk a fáról, bevertük a fejünket és kínunkban már el is eresztettünk egy istenes káromkodást? A neves amerikai nyelvész, Steven Pinker szerint nagyjából igen. A nyelvi ösztön című művében a szakértő leírja, hogy az őseink által képzett első szófoszlányokat az intenzív érzelmek váltották ki. Legyen az undor, fájdalom, félelem, öröm, őseink idővel szavakkal is ki tudták fejezni, mit éreznek. Pinker szerint pedig egyetlen szónak sincs akkora érzelmi töltete, mint az obszcén kifejezéseknek és nincs a világon olyan nyelv, amiben ne lennének szitokszavak.

Miért esik olyan jól?

Bizonyára ön is tapasztalta már, milyen katartikus érzés, amikor átkozódva kieresztheti magából a felgyülemlett dühöt és frusztrációt, de a fizikai abúzus helyettesítésére is szolgálhat a verbális bántalmazás. Persze ettől még nem lesz kevésbé káros hatása.

„A tabu szavak rövid, direkt érzelmi töltést adnak a mondandónknak, nekünk pedig az erő és kontroll érzését biztosítják, amikor nehéz vagy kiszolgáltatott helyzetben érezzük magunkat. A kulcs csupán az, hogy takarékosan bánjunk velük, és vegyük észre a különbéget, amikor kínosan, esetleg bántóan vulgárisak vagyunk, vagy amikor jogos, egyéni nyomatékot adunk az érzéseinknek" - mondta a Díványnak E. Tóbiás Sára pszichológus, akinek fő terápiás tevékenységi területei közé tartozik az indulat- és agressziókezelés. "Attól azonban, hogy a káromkodás az érzelmi megküzdésben játszik szerepet, nem helyettesíti a problémamegoldó, tudatos konfliktus- és indulatkezelést, hiszen hosszú távon nem csökkenti a feszültséget. Amikor érzelemmel reagálunk, haragosak vagyunk és ordítozunk, akkor a limbikus rendszerünk aktivizálódik, míg a tudatos konfliktuskezelés során az új agykéreg (neocortex) bekapcsolásának köszönhetően tiszta fejjel gondolkozunk, gyakorlatiasan, logikusan látjuk a helyzetet, és valóban meg tudunk oldani egy problémát” - tette hozzá a szakember. 

Tudta?

A beszédközpontok a Broca- és a Wernicke-területekhez kapcsolódnak az agyban, a szitokszavak kifejezése mégis a limbikus rendszerhez kötődik, ami az agy érzelemközpontja. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a bal agyféltekében található nyelvi központ sérülése megnehezítheti, hogy mondatokat képezzünk, de káromkodni ilyenkor is tudnak a betegek. Vagyis azok az agyi területek, amelyek evolúciós értelemben korábbi idők lenyomatait őrzik, a limbikus rendszerhez kapcsolódnak, és a káromkodással is szoros kapcsolatban állnak.

Vizsgálatok igazolják, hogy a káromkodás fizikailag is pozitív hatással van ránk, hiszen amikor szitkozódunk, élénkebb lesz a keringésünk, ráadásul emelkedik szervezetünkben az endorfinszint, ennek köszönhetően pedig csökken a testi és lelki fájdalomérzetünk. Dr. Richard Stephens, a Staffordshire Egyetem pszichológus adjunktusa több kutatást végzett a káromkodás jelenségéről. Egyik kísérletében az alanyok jeges vízbe tették a kezüket és a kutató arra volt kíváncsi, hogy az önkéntesek meddig bírják elviselni a kellemetlen érzést, és hogy mitől függ ez a teljesítmény. A résztvevőket ezért két csoportra osztotta a szakember, és míg az egyik csoport káromkodhatott, a többiek csak semleges szavakat (pl. almaszósz) mondhattak a megpróbáltatás alatt. Azok, akik káromkodhattak, kétszer olyan sokáig tudták a kezüket a jeges vízben tartani, ennek az eredménynek az oka pedig egyszerűbb, mint gondolnánk: „harcolj vagy menekülj” üzemmódban a káromkodás okozta adrenalin-, illetve endorfinlöket miatt nő a fájdalomküszöb, vagyis jobban tűrjük a kellemetlen érzetet.

Olyan, mint az autóduda

Mivel egy csomó más érzelmet is közvetíthetünk a káromkodással; például az öröm és a meglepettség kifejezésére is szolgálhat, ha az unalmas és fantáziátlan "nagyon" helyett egy durvább módhatározót használunk. Mindemellett a szitkozódás a megfelelő helyen és időben humoros, sőt az összetartozás jele is lehet. „Baráti társaságban káromkodni vicces, hiszen ilyenkor felszabadulhatunk a normál társas szabályok alól. Ha pedig nem taszító mások számára, akkor a nyitottság, az őszinteség, az önirónia, a lazaság, és az oldottság kifejezője is lehet. Segít abban, hogy önmagunkat adhassuk és kényelmesen érezzük magunkat egy adott közösségben” - magyarázta E. Tóbiás Sára. A Wellingtoni Victoria Egyetemen végzett vizsgálatok is tanúsítják a káromkodásn közösségformáló erejét: a kutatók azt találták, hogy a gyári dolgozók egy megfigyelt csoportjában az átkozódás növelte a szolidaritást és a dolgozók közötti köteléket, valamint segített feloldani a csoportban tapasztalt feszültségeket és megteremteni az egyenrangúság érzését az eltérő felelősséggel járó munkakörökben dolgozók között.

Mitől függ, hogy mi csúszik ki a szánkon?

A káromkodás része a természetes emberi beszédfejlődésnek, ami során megtanuljuk, hogy mely szavak számítanak tabunak, és azt is, hogy azok mennyire nem azonos súlyúak, így az adott társas kontextustól (is) függ, hogy mennyire sértő szitokszavak hagyják el a szánkat. Gyakorlatilag minden ember káromkodik valamilyen mértékben és viszonylag következetesen. A pszicholingvisztikusok felmérései alapján a magyarok baráti társaságban szókincsük 13 százalékát, hivatalos közegben 3 százalékát káromkodások teszik ki.

A szitokszavaknak vagy tabu kifejezéseknek lehet szexuális vonatkozása (bassza meg), lehetnek profánok vagy istenkáromlóak, utalhatnak undorító dolgokra (szar), de az etnikai /faji/nemi megkülönböztetés (buzi) vagy egy-egy állatnév (disznó, patkány) is lehet a gyalázkodás eszköze. Timothy Jay, az MCLA pszichológia professzorának kutatásai alapján beszédünk átlagosan 0,3-0,7% százalékát teszik ki a szitokszavak, de a személyiségen is múlik, hogy ki mennyit káromkodik.

„Vegyes társaságban, ahol csak kevés embert ismerünk, általában ritkábban használunk vulgáris kifejezéseket, de lehet a lázadás, a megbotránkoztatás vagy a figyelemfelkeltés, esetleg egy csoporthoz való tartozás kinyilvánítása is a káromkodás célja. Azt is megfigyelték, hogy ugyanolyan neműek társaságában könnyebben és többet szitkozódunk, és ugyanez igaz azokra a helyzetekre is, amikor olyanokkal vagyunk, akikkel bensőséges a kapcsolatunk, legyen az a partnerünk vagy egy barátunk" - magyarázta E. Tóbiás Sára.

Minél többet anyázunk, annál műveletlenebbek vagyunk?


Egy fenét! A szakértők szerint nem szabad bedőlni annak a régi sztereotípiának, miszerint azok káromkodnak a legtöbbet, akik nem tudják választékosan, intelligens szavakkal kifejezni magukat. „Míg régebben inkább az alacsonyabb osztályokra volt jellemző a trágárság, ma már legfeljebb a használt kifejezések mutathatnak némi változatosságot az egyes társadalmi rétegek, szubkultúrák között. A gyakori káromkodás tehát szociális státuszra vagy tanulmányokra való tekintet nélkül általános szokása az embereknek” - mondta el Juhász Ágnes pszichológus.

Sőt, bármilyen meglepő, akik egy perc alatt több szitokszót tudnak felsorolni, magasabb IQ-val rendelkeznek. "Ha valaki a szitokszavak széles skáláját ismeri, nyelvi készségeit tekintve fejlettebb és gazdagabb szókinccsel rendelkezik” - tette hozzá Juhász Ágnes. Kristin Jay és Timothy Jay pszichológusok kísérletei - amelyekbe 18-22 éves nőket és férfiakat vontak be - is igazolják, hogy a káromkodás nem a nyelvi szegénység jele. Vizsgálataikból az is kiderült, hogy az egyéni „szitokszókincs” nagysága pozitívan korrelál olyan személyiségjegyekkel, mint a neuroticizmusra való hajlam vagy a nyitottság, illetve negatívan korrelál a lelkiismeretességgel.

„Akik többet káromkodnak, általában extrovertáltabbak, dominánsabbak, ellenségesebbek, és az „A” típusú személyiségre jellemző karakterjegyeket hordozzák. Az ilyen emberek jellemzően ambiciózus, sikerorientált, dinamikus, magas kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező személyek, akik szeretik a kihívásokat. De általában hajlamosabbak az agresszivitásra és az indulatos viselkedésre is. Talán nem meglepő, hogy többet káromkodunk, ha túl sok negativitással vagyunk telítve, ha állandó stresszben élünk és dühösek vagyunk a világra. De a káromkodás az identitás megerősítésében is fontos szerepet játszik, tehát azok, akik rossz fiúnak akarnak látszani, hogy gyengeségeiket leplezzék, vagy azok a lányok, akik keményebbnek akarnak tűnni, mert nem akarják megmutatni a törékenységüket, szintén hajlamosabbak a káromkodásra. Ez adja számukra a védelem és az erő érzetét, máskülönben túlságosan kiszolgáltatottak lennének” - fejtette ki E. Tóbiás Sára. 


Dr. Huszár Ágnes, a Bevezetés a gendernyelvészetbe című könyv szerzője elmondta, a megfigyelések szerint az iskolás lányok és fiúk között alig van különbség az obszcén szavak használatában, aminek egyrészt a nyugati típusú kultúrákban megjelenő uniszex tendencia az oka. „Ez a folyamat régen elkezdődött, de most jutott el arra a pontra, hogy a fiatal nők a helyüket követelik. Már vannak lánybandák, akik megverik a társaikat, elveszik a telefonjaikat, vagyis az ő körükben is nő az agresszió, aminek kitűnő megnyilvánulási formája többek között a trágárság.”

Az Economic and Social Research Council nemrégiben készült felmérése szerint is az utóbbi két évtizedben megfordult a trend: férfiaknál az elmúlt 20 év alatt közel felére csökkent a káromkodás gyakorisága, nőknél viszont több mint háromszorosára nőtt. “Ezek ugyan nem hazai adatok, az azonban világszerte végbement változás, hogy a káromkodás manapság már nem feltétlenül fakad dühből vagy frusztrációból, hiszen nagyon sok trágár kifejezést egyszerűen töltelékszóként használunk” - fűzte hozzá Juhász Ágnes.


Sáfár-Williams Zsófia cikke a Divány.hu oldalán


Kérdés az Olvasóhoz:


Ön szerint jó dolog a káromkodás?


2017. január 18., szerda

Ne dühöngj, legyél jelen! - Mindfulness a hétköznapokban


A mindfulness egyre népszerűbb gyakorlási út, ami arra tanít, hogy megtanuljunk a testünkre és a környezetünkre figyelni, vagyis teljes figyelmet szenteljünk annak, ami a jelen pillanatban történik. Mindezt szelíd és nyitott elmével, mantra gyakorlás, keresztezett lábú ülés és egyéb előkészületek nélkül. A mindfulness gyökerei a buddhista hagyományokhoz nyúlnak vissza és mintegy két és fél ezer eves múltra tekintenek vissza. Gyakorolhatjuk meditációban, amikor a légzésünkre, a gondolatokra, érzésekre, érzetekre és hangokra figyelünk. Sőt vezetés közben, vagy beszélgetés, edzés vagy evés közben is alkalmazhatjuk. Előnye, hogy csökkenti a stresszt, feloldja a feszültséget, és tisztánlátással ajándékoz meg, ami a problémamegoldásban van nagy segítségünkre. Segít, hogy magunkkal és másokkal is türelmesebbek legyünk.

A gyakorlás hatására megfigyelhetjük, hogy a dolgokat olyannak látjuk, amilyenek, és nem, mint amilyennek látni szeretnénk. Felfigyelünk azokra a dolgokra is, amiken változtatni akarunk. Fontos, hogy türelmesek legyünk magukkal, és lépésről lépésre haladjunk.

A mindfulness annyit tesz, mint megfigyelni és tudatosítani mindazt, ami bennünk és velünk történik. A felbukkanó gondolatot észrevesszük ugyan, de bevonódás, ítélkezés, vagy minősítés nélkül tovább is engedjük, így képesek vagyunk a jelen pillanatra fókuszálni.

Jelen vagyunk ágyazás, főzés, futás, és az étkezés pillanatában is, a nap bármely percében. Arra figyelünk, amit csinálunk, amilyen ízeket, illatokat érzünk, amit látunk magunk körül, és ami történik velünk. Észrevesszük, hogy feszültek vagyunk, mert dugóban ülünk, de a csapkodás helyett elfogadjuk a helyzetet, és mint a jó hajóskapitány tartjuk az irányt és áramlunk a pillanatban. Amennyiben megoldható egy kellemes, megnyugtató zene taktusaira figyelünk, vagy a légzésünkre összpontosítunk. Észrevesszük a felbukkanó gondolatokat, de nem bonyolódunk bele a szokásos belső drámáinkba.

Néhány mindfulness gyakorlat a napi rutinban:

Ébredés után és felkelés előtt néhány percig maradjunk az ágyban, nyújtóztassuk meg a tagjainkat! Figyeljünk minden testérzetre!

Étkezés közben a teljes jelenlétünkre figyeljünk! Ha csak 5 percre is, de mélyítsük el a légzésünket, és lehetőleg ne vezetés vagy munka közben együnk. Figyeljük meg az étel színét, állagát, és az illatát. Rágjuk meg az ételt tudatosan, és mikor úgy éreztük jól megrágtuk a falatot, még ötször rágjuk meg újra!

Figyelje meg, hogyan hatnak Önre mások beszélgetés közben! Arra is figyeljen, hogyan hatnak az Ön szavai másokra!

Mindfulness gyakorlatok, ha felmegy a pumpa:

Figyeljük meg az érzelem fizikai tüneteit a testünkben!
Összpontosítsunk a légzésünkre!
Tudatosítsuk, hogy az érzés, hogyan teremti a gondolatokat és viszont! Ne azonosuljunk a belső drámával, bármit teszünk, figyeljünk arra, amit csinálunk! Ha le-föl járkálunk, arra figyeljünk, hogyan érintkezik a lábunk a talajjal, milyen gyorsak a mozdulataink például!

Tudatosítsuk a gondolatmintázatainkat! Túlzó általánosításokba esünk? Vagy azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy a másikban mi játszódik le és biztosak vagyunk benne, mit érez? Másokat okolunk a saját haragunk miatt?

Kapcsolódjunk az érzékeinkhez, az érzeteinkhez! Hallgassunk zenét, vagy figyeljünk a hangokra magunk körül tudatos éberséggel! Minden hangot, neszt, taktust külön-külön figyeljünk! Egy nyugtató illat vagy lazító zuhany is segíthet, tevékenységeink közben minden mozdulatunkban legyünk tudatosak.

Tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket, amik magasabb nézőpontból segítenek szemlélni az adott helyzetet! Megéri a felhajtás? Tényleg ekkora a gond? Mi a megoldás? Mi zavar igazából?

Minél többet gyakoroljuk a mindfulness művészetét, idegrendszerünk annál inkább megerősíti azt a neurális hálózatot, ami ezt az állapotot egyre stabilabban képes fenntartani, és a jelenlét éberségét ajándékozza nekünk. Napi öt perc gyakorlás is érezteti a hatását, megtehetjük ezt légzésfigyeléssel, vagy egy tevékenység megfigyelésével. A napi szintű gyakorlás nem utolsó sorban javítja a koncentrációs képességet, az emlékezeti kapacitást, és az önkontrollt, tehát az érzelemkezelésben is kulcsfontosságú.



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Önnek milyen mindfulness technikák váltak be?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
www.konfliktusklinika.hu


2016. december 31., szombat

Királyi út az indulatkezelésben – Tihar börtönében a rabok is meditálnak


Hogyan hat a meditáció az agresszív, erőszakos gondolatokkal terhelt elmére? A legjobb példa erre az a kezdeményezés, ami Tiharban indult útjára közel 25 éve, a világ egyik legnagyobb börtönében. Az Új-Delhi külvárosában található intézményben több, mint 10 ezer elítélt töltötte bűntetését a mintegy fele ekkora befogadó képességű épület komplexumban. Erőszakos börtön hierarcha, brutális agresszió, a legkeményebb fenyítések súlyosbították a rabok helyzetét.

Dr. Kiran Bedi
Amikor 1993-ban Dr. Kiran Bedi lett a börtön új igazgatója, minden gyökeresen megváltozott. Bedi India első női rendőrtisztje volt, aki 21 év rendőrtiszti karrierrel a háta mögött társadalmi reformok szószólójaként szerezett ismertséget. Elhatározta, hogy ashramot hoz létre Tiharban és a gyakorlatban is megvalósítja azt az elképezését, hogy a börtönöknek nem büntetési, hanem rehabilitációs funkciót kell betöltenie. Megtette az első lépéseket, hogy személyiségfejlesztő központot alakítson ki a tihari börtönben. A rabokat és az őröket nem ellenségekké, hanem szövetségesekké kívánta tenni, és biztosítani, hogy az elítéltek emberséges gondoskodásban részesüljenek, olvassanak, ruházkodjanak, és látogatókat is fogadjanak. Hogy miért? Mert a fenyítés, az erőszak, az őrök megtorló viselkedése nem hozott eredményt, inkább csak még lehetetlenebb körülményeket teremtett. Bedi azt a kérdést is feltette, ha a bűn büntetést von maga után, utána mi segít változni a raboknak?

S. N. Goenka
Egy fiatal börtönőrtől jött az ötlet, hogy próbálják ki a vipassana meditációt. Az őr a saját pozitív példáját mesélte el Bedinek, ő hogyan tapasztalta meg a meditáció hatásait az indulatkitörései kezelésében. Bedi azonnal lecsapott az ötletre. Felkereste S.N Goenkát, aki a buddhista vipassana meditáció burmai mestere volt akkoriban. 1969-ben kezdett meditációt tanítani, néhány évvel később már fiatalok és bűnözők is a tanítványai lettek. Majdnem 20 évvel korábban 1975-ben Jarpurban indult útjára az első kezdeményezés, melynek keretében börtönben vipassana meditációs csoportokat tartott.

Végül 1994-ben Tiharban a büntetésüket töltő elítéltek körében is sor került erre. Mintegy 1000 rab részvételével hinduk, muszlimok, szikhek, és más vallású rabok együtt gyakoroltak Tihar börtönében. Ez volt minden idők legnagyobb szabású vipassana meditációs kurzusa, amit valaha tartottak a világon. A száraz időszak ellenére nagy vihar kerekedett, ami elsöpörte a felépített meditációs pavilonokat, mégis azonnal újraépítették a sátrakat és elkezdték a tíz napos gyakorlást, ami átütő erővel hatott a résztvevőkre. A gyakorlás végén elérzékenyülve ölelték meg a meditálók őreiket, többen mesélték el, hogy a gyűlölet és bosszúvágy poklának legmélyén részvétre és szeretetre leltek magukban. Az isteni kegyelem megajándékozta őket saját igaz lényegük megtapasztalásával. Ráleltek a világ ellen táplált haragjuk okára, és esélyt kaptak arra, hogy elinduljanak egy mélyreható változás útján. Többen a bántalmazott áldozatok családjával is felvették a kapcsolatot.

A nagyszabású programnak sajnos nem lehetett folytatása, Bedi felettesei nem nézték jó szemmel a női igazgató reform kezdeményezéseit és eltávolították a börtön éléről. Bedi azóta is számos reform megmozdulás élén hallatta hangját, többek között részt vett az indiai korrupció ellenes mozgalom tevékenységében is, jelenleg Puducherry alkormányzója. Ami neki köszönhetően Tiharban történt, az egész világnak szóló üzenet!

Napi félóra légzésfigyeléssel töltött mindfullnes gyakorlás, vipassana vagy zen meditáció csodákra képes! Aki dühkitörésekre hajlamos a maga számára is meglepő módon szó szerint új emberré válhat az elkötelezett gyakorlás hatására. Erőfeszítés nélkül átalakulnak a régi érzelmi reakcióminták, a rossz mentális és fizikai megrögzöttségek, és szokások is. A gyakorlás nem mindig könnyű, elkötelezettséget, odaadást kíván a gyakorló részéről, de olyan úttal és eredményekkel ajándékoz meg, aminek minden pillanatáért hálásak lehetünk.

A cikkben említett kezdeményezésről készült dokumentumfilm angol nyelvű változata az alábbi linken megtekinthető:





A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Meditál? Ön milyen hatásait tapasztalja a gyakorlásnak?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
www.konfliktusklinika.hu



2016. augusztus 28., vasárnap

Borderline? – Egyik dühös árnyéklényünkről címkézés nélkül


Egy kicsit mintha magára ismerne Marylin Monroe soraiban? Úgy érzi, csupa szenvedés az élete a párkapcsolatában? Hangulati változékonyság hullámvölgyeit tapasztalja magán, ami szinte egyik pillanatról a másikra veszi az irányítást? Dühkitörésekkel tiltakozik, ha valami nem az elképzelése szerint történik otthon, ugyanakkor fél, hogy elhagyja a párja, akit egyszerre tud csodálni és gyűlölni is? Bántalmazástól szenved vagy éppen ellenkezőleg zsarnok módjára uralkodik a kapcsolatában, de úgy érzi mindez a párja miatt történik? Gyakran bizonytalan magában, és az is előfordul, hogy agresszióját nemcsak mások, hanem saját maga ellen fordítja többek között alkohol- vagy, drogfogyasztás formájában? Többször is a szakítás szélére sodorta már a kapcsolatát, esetleg állandó szakítások és békülések közepette élnek? Legfőbb ideje megválaszolni a kérdést, mi történik tulajdonképpen!

Marylin Monroe élettörténetének elemzése kapcsán Claudia Kalb arra jut, hogy a színésznő is ebben a szindrómában szenvedett. Hasonló problémák esetén gyakran kérdezik a klienseim: „Lehetséges hogy borderline vagyok? Ez lenne az oka mindennek?” Sok esetben valóban felfedezhető, a borderline tünettegyüttes azoknál, akik a fent említett problémák miatt kérnek segítséget.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a borderline tünetek teljes spektruma nem mindenkinél jelentkezik, és az egyes tünetek intenzitása is nagy mértékben változik egymáshoz képest, és személyenként is. Mi több, egészséges személyek is hajlamosak lehetnek hasonló viselkedéstorzulást mutatni elmélyült konfliktusok, krízisek esetében, tehát a borderline tünetegyüttes azonosítására nem mindenkinél kerül sor.

Kizárólag a mélyebb önismeret szempontjából van jelentősége, hogy azonosítsuk és megértsük azt a problematikát, amit borderline jelenségnek hívunk. A kliensek nem ritkán megkönnyebbülnek, amikor nevén nevezhetővé válik, ami hosszú ideje kínozza őket. Mindez azonban nem jelent felmentést a probléma rendezése alól. Borderline vagy sem, a problémáért való felelősségvállalás és a változás iránti elköteleződés elsőrendű, ha meghozta a döntését, hogy rendbe hozza az életét és a párkapcsolatát.

Gyakran az is felmerül, hogy stigmaként élik meg a kliensek, ha felmerül a borderline zavar lehetősége, és azért tartanak tőle, mert úgy érzik, betegségtudatot erősít meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyulásba vetett hit zavartalansága a legfontosabb a terápia során. Akkor lehetséges hatékonyan dolgozni a szakember által azonosított tünetegyüttessel, ha a kliens átlátja és megérti a tüneteit, ugyanakkor nem a zavar elnevezésének van jelentősége. A problematikát átlátva a kliens mélyebb megértésre tesz szert, mi okozza a zavaró viselkedést, a kapcsolati problémákat és pontosan miben kell a változásra összpontosítania. Még egyszer hangsúlyozom, nem az elnevezésnek, hanem a térképnek van jelentősége, ami eligazít bennünket a gyógyulás útján.

Az öndiagnózist lehetőleg kerüljük, ugyanakkor a hajlamokat és a kockázati tényezőket vegyük komolyan! Tekintsük át röviden, mikor beszélünk borderline zavarról! A borderline tünetegyüttes a DSM-IV diagnosztikai kritériumai alapján az interperszonális kapcsolatok, az énkép és az érzelmek instabilitása minden személyiségterületet átható mintázata, amely kora felnőttkorban vagy még korábban megjelenő impulzív viselkedéshajlamot mutat legalább öt területen az alábbiak szerint:

Önkárosító viselkedés legalább két különböző területen - pl. alkohol, drog, szerencsejáték-szenvedély, falásrohamok – Ezt kiválhatja a nem megfelelő stresszkezelésből fakadó nyomás, illetve egyéb krízisek.

Szélsőséges hangulatingadozások, érzelmi labilitás: túlzott feldobottság, lelkesedés vagy letargia, depresszió, pesszimizmus, amely egyik pillanatról a másikra képes egyik hangulatból a másikba váltani.

Instabil kapcsolatok, a partner állandó leértékelése, illetve felmagasztalása: míg a szükségleteit kielégíti a partner, csodálattal és rajongással veszi körül, amint nemet mond, vagy határokat kezd kialakítani saját szükségletei szerint, csalódik és elutasító lesz, ugyanakkor nem tudja elhagyni a partnerét. A szükségletek kielégítése gyakran manipulatív módon történik, gyengének, tehetetlennek mutatja magát, öngyilkossággal fenyegetőzik, csakhogy a másikat megnyerje saját igényei kielégítésére.

Intenzív indulatkitörések, agresszív viselkedés: nehezen kontrollálja a dühös felcsattanásokat, a vita hevében akár tettlegességig fokozódnak indulatai, az intenzitás viszont gyakran nem egyenértékű a kiváltó okkal.

Öngyilkossági kísérlet vagy fenyegetőzés, önbántalmazó hajlam: a feszültség levezetésére maguknak okoznak testi fájdalmat, vagdossák magukat, a fejüket a falba verik, elutasítják az ételt, falásrohamoktól szenvednek, vagy leisszák magukat. Mindez a lelki fájdalmak kétségbeesett kifejezése, a szeretet szükséglet manipulatív módon történő követelése, a figyelem elterelése a szenvedés érzéséről, és kétségbeesett kísérlet azok tompítására. Az önsértés a szervezet saját opiátjait szabadítja fel, úgynevezett béta-endorfinokat, amelyek átmeneti megkönnyebbülést hoznak.

Identitászavar: bizonytalanok magukban, hol a helyük a világban, merre haladjanak, mit szeretnének elérni. Bizonytalanok a szexuális orientációjukban, énképükben, a pályaválasztás területén, vagy akár a hosszú távú célok tekintetében. Másokkal összehasonlítva magukat igyekeznek megerősítést kapni. Kényszeres tökéletességre törekszenek, emiatt gyakran kudarc éri őket. Másokkal is bírálók, legutolsó teljesítményükre vagy annak hiányára alapozzák önértékelésüket. Az áldozat szerep segítségével figyelmet kapnak, ami felmenti őket a felelősségvállalás alól is.

Üresség érzés: unalom, káosz, pánik, üresség érzés az egyedüllétben. Ha egyedül maradnak, nem érzik, hogy kik ők és általában arra van szükségük, hogy a másik ezt tükrözze számukra.
Egyedül nem érzik, hogy léteznek, ezért mindenáron igyekeznek elkerülni, hogy egyedül maradjanak.

Vélt vagy valós elhagyatás kétségbeesett elkerülése: az egyedüllét számukra nyomasztó elszigeteltség. Akár pusztító kapcsolatokban is benne maradnak az önfeladásig.

Énidegen élmények: ha nem tudnak megbirkózni egy helyzet okozta stresszel kimenekülnek a valóságból és pszichotikus - a valóságtól elszakadt tudatállapot - epizódokat is átélhetnek. Hallucinációk, illuzórikus elképzelések, a testészlelés zavarai jelentkezhetnek, beszűkül a gondolkodás.

A diagnosztikai kritériumokon túl a tapasztalatok szerint a borderline típusú érzékenységre jellemző, hogy a kapcsolatokban eltűnik az én és a másik között húzódó határvonal, ami számos konfliktus forrásává válik. Szégyenkezés emészti őket, emberi lényként sérültnek, hibásnak tartják magukat, amit mások előtt is vagy akár önmaguk előtt is tagadnak. Könnyen átengedik a kontrollt másoknak, emiatt azonban gyakran haragszanak magukra, és állandó önellentmondás gyötri őket.

Az is előfordul, hogy bántalmazó partnerekkel élnek, vagy akár egy szektához, vagy a hadsereghez csatlakoznak, mivel a bizonytalanságaik miatt mások erős kezű vezetését igénylik. Ugyanakkor a külvilágra vetítik saját kontroll iránti vágyukat és a partnerüket vádolják hatalmaskodással, valójában azonban ők az akarnokok, ugyanakkor jogosnak érzik ellenálló viselkedésüket.  Ha partnerük nincs velük, azt érezhetik, hogy érzelmileg elveszítik őket, állandó megerősítésre van szükségük, hogy érezzék, a másik szereti őket és elérhető számukra. Rendkívül érzékenyek a másik emberre, jó emberismerők, amit gyakran manipulatív célokra használnak fel. Nárcisztikus akarnokok tudnak lenni, ami még erőteljesebben jelentkezik, ha gyenge vagy engedelmes partnerrel élnek. Ahogy nő az intimitásszint, úgy nő a félelem a bekeblezéstől, és az elhagyatástól egyszerre, ami drámai viselkedéshez vezet.

Ismerjük fel, hogy valójában a sérült gyermek gyógyulatlan sebei okozzák ezt a speciális viselkedéshajlamot. Az a dühös, szeretetre vágyó, sérülékeny gyermeki rész, aki az átélt traumák, kapcsolati sérülések és családi minták hatása alatt áll. A gyógyulás a problémáért vállalt felelősség felvállalásával kezdődik, hogy a gyógyítandó sérülések tudatossá válhassanak, és a káros tudattalan programok feloldásával pozitív változás kezdődhessen el.

Ajánlott irodalom:
Paul T. Manson MS, Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon – Hogyan szerezzük vissza életünket, ha egy szerettünk borderline személyiségzavarban szenved
Manuela Rösel: Ha fáj szeretni: Hogyan kommunikáljunk borderline személyekkel?



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Tudatos Önben, mi rejlik a dühe mélyén?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
www.konfliktusklinika.hu