Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2017. január 18., szerda

Ne dühöngj, legyél jelen! - Mindfulness a hétköznapokban


A mindfulness egyre népszerűbb gyakorlási út, ami arra tanít, hogy megtanuljunk a testünkre és a környezetünkre figyelni, vagyis teljes figyelmet szenteljünk annak, ami a jelen pillanatban történik. Mindezt szelíd és nyitott elmével, mantra gyakorlás, keresztezett lábú ülés és egyéb előkészületek nélkül. A mindfulness gyökerei a buddhista hagyományokhoz nyúlnak vissza és mintegy két és fél ezer eves múltra tekintenek vissza. Gyakorolhatjuk meditációban, amikor a légzésünkre, a gondolatokra, érzésekre, érzetekre és hangokra figyelünk. Sőt vezetés közben, vagy beszélgetés, edzés vagy evés közben is alkalmazhatjuk. Előnye, hogy csökkenti a stresszt, feloldja a feszültséget, és tisztánlátással ajándékoz meg, ami a problémamegoldásban van nagy segítségünkre. Segít, hogy magunkkal és másokkal is türelmesebbek legyünk.

A gyakorlás hatására megfigyelhetjük, hogy a dolgokat olyannak látjuk, amilyenek, és nem, mint amilyennek látni szeretnénk. Felfigyelünk azokra a dolgokra is, amiken változtatni akarunk. Fontos, hogy türelmesek legyünk magukkal, és lépésről lépésre haladjunk.

A mindfulness annyit tesz, mint megfigyelni és tudatosítani mindazt, ami bennünk és velünk történik. A felbukkanó gondolatot észrevesszük ugyan, de bevonódás, ítélkezés, vagy minősítés nélkül tovább is engedjük, így képesek vagyunk a jelen pillanatra fókuszálni.

Jelen vagyunk ágyazás, főzés, futás, és az étkezés pillanatában is, a nap bármely percében. Arra figyelünk, amit csinálunk, amilyen ízeket, illatokat érzünk, amit látunk magunk körül, és ami történik velünk. Észrevesszük, hogy feszültek vagyunk, mert dugóban ülünk, de a csapkodás helyett elfogadjuk a helyzetet, és mint a jó hajóskapitány tartjuk az irányt és áramlunk a pillanatban. Amennyiben megoldható egy kellemes, megnyugtató zene taktusaira figyelünk, vagy a légzésünkre összpontosítunk. Észrevesszük a felbukkanó gondolatokat, de nem bonyolódunk bele a szokásos belső drámáinkba.

Néhány mindfulness gyakorlat a napi rutinban:

Ébredés után és felkelés előtt néhány percig maradjunk az ágyban, nyújtóztassuk meg a tagjainkat! Figyeljünk minden testérzetre!

Étkezés közben a teljes jelenlétünkre figyeljünk! Ha csak 5 percre is, de mélyítsük el a légzésünket, és lehetőleg ne vezetés vagy munka közben együnk. Figyeljük meg az étel színét, állagát, és az illatát. Rágjuk meg az ételt tudatosan, és mikor úgy éreztük jól megrágtuk a falatot, még ötször rágjuk meg újra!

Figyelje meg, hogyan hatnak Önre mások beszélgetés közben! Arra is figyeljen, hogyan hatnak az Ön szavai másokra!

Mindfulness gyakorlatok, ha felmegy a pumpa:

Figyeljük meg az érzelem fizikai tüneteit a testünkben!
Összpontosítsunk a légzésünkre!
Tudatosítsuk, hogy az érzés, hogyan teremti a gondolatokat és viszont! Ne azonosuljunk a belső drámával, bármit teszünk, figyeljünk arra, amit csinálunk! Ha le-föl járkálunk, arra figyeljünk, hogyan érintkezik a lábunk a talajjal, milyen gyorsak a mozdulataink például!

Tudatosítsuk a gondolatmintázatainkat! Túlzó általánosításokba esünk? Vagy azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy a másikban mi játszódik le és biztosak vagyunk benne, mit érez? Másokat okolunk a saját haragunk miatt?

Kapcsolódjunk az érzékeinkhez, az érzeteinkhez! Hallgassunk zenét, vagy figyeljünk a hangokra magunk körül tudatos éberséggel! Minden hangot, neszt, taktust külön-külön figyeljünk! Egy nyugtató illat vagy lazító zuhany is segíthet, tevékenységeink közben minden mozdulatunkban legyünk tudatosak.

Tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket, amik magasabb nézőpontból segítenek szemlélni az adott helyzetet! Megéri a felhajtás? Tényleg ekkora a gond? Mi a megoldás? Mi zavar igazából?

Minél többet gyakoroljuk a mindfulness művészetét, idegrendszerünk annál inkább megerősíti azt a neurális hálózatot, ami ezt az állapotot egyre stabilabban képes fenntartani, és a jelenlét éberségét ajándékozza nekünk. Napi öt perc gyakorlás is érezteti a hatását, megtehetjük ezt légzésfigyeléssel, vagy egy tevékenység megfigyelésével. A napi szintű gyakorlás nem utolsó sorban javítja a koncentrációs képességet, az emlékezeti kapacitást, és az önkontrollt, tehát az érzelemkezelésben is kulcsfontosságú.



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Önnek milyen mindfulness technikák váltak be?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál


2016. december 31., szombat

Királyi út az indulatkezelésben – Tihar börtönében a rabok is meditálnak


Hogyan hat a meditáció az agresszív, erőszakos gondolatokkal terhelt elmére? A legjobb példa erre az a kezdeményezés, ami Tiharban indult útjára közel 25 éve, a világ egyik legnagyobb börtönében. Az Új-Delhi külvárosában található intézményben több, mint 10 ezer elítélt töltötte bűntetését a mintegy fele ekkora befogadó képességű épület komplexumban. Erőszakos börtön hierarcha, brutális agresszió, a legkeményebb fenyítések súlyosbították a rabok helyzetét.

Dr. Kiran Bedi
Amikor 1993-ban Dr. Kiran Bedi lett a börtön új igazgatója, minden gyökeresen megváltozott. Bedi India első női rendőrtisztje volt, aki 21 év rendőrtiszti karrierrel a háta mögött társadalmi reformok szószólójaként szerezett ismertséget. Elhatározta, hogy ashramot hoz létre Tiharban és a gyakorlatban is megvalósítja azt az elképezését, hogy a börtönöknek nem büntetési, hanem rehabilitációs funkciót kell betöltenie. Megtette az első lépéseket, hogy személyiségfejlesztő központot alakítson ki a tihari börtönben. A rabokat és az őröket nem ellenségekké, hanem szövetségesekké kívánta tenni, és biztosítani, hogy az elítéltek emberséges gondoskodásban részesüljenek, olvassanak, ruházkodjanak, és látogatókat is fogadjanak. Hogy miért? Mert a fenyítés, az erőszak, az őrök megtorló viselkedése nem hozott eredményt, inkább csak még lehetetlenebb körülményeket teremtett. Bedi azt a kérdést is feltette, ha a bűn büntetést von maga után, utána mi segít változni a raboknak?

S. N. Goenka
Egy fiatal börtönőrtől jött az ötlet, hogy próbálják ki a vipassana meditációt. Az őr a saját pozitív példáját mesélte el Bedinek, ő hogyan tapasztalta meg a meditáció hatásait az indulatkitörései kezelésében. Bedi azonnal lecsapott az ötletre. Felkereste S.N Goenkát, aki a buddhista vipassana meditáció burmai mestere volt akkoriban. 1969-ben kezdett meditációt tanítani, néhány évvel később már fiatalok és bűnözők is a tanítványai lettek. Majdnem 20 évvel korábban 1975-ben Jarpurban indult útjára az első kezdeményezés, melynek keretében börtönben vipassana meditációs csoportokat tartott.

Végül 1994-ben Tiharban a büntetésüket töltő elítéltek körében is sor került erre. Mintegy 1000 rab részvételével hinduk, muszlimok, szikhek, és más vallású rabok együtt gyakoroltak Tihar börtönében. Ez volt minden idők legnagyobb szabású vipassana meditációs kurzusa, amit valaha tartottak a világon. A száraz időszak ellenére nagy vihar kerekedett, ami elsöpörte a felépített meditációs pavilonokat, mégis azonnal újraépítették a sátrakat és elkezdték a tíz napos gyakorlást, ami átütő erővel hatott a résztvevőkre. A gyakorlás végén elérzékenyülve ölelték meg a meditálók őreiket, többen mesélték el, hogy a gyűlölet és bosszúvágy poklának legmélyén részvétre és szeretetre leltek magukban. Az isteni kegyelem megajándékozta őket saját igaz lényegük megtapasztalásával. Ráleltek a világ ellen táplált haragjuk okára, és esélyt kaptak arra, hogy elinduljanak egy mélyreható változás útján. Többen a bántalmazott áldozatok családjával is felvették a kapcsolatot.

A nagyszabású programnak sajnos nem lehetett folytatása, Bedi felettesei nem nézték jó szemmel a női igazgató reform kezdeményezéseit és eltávolították a börtön éléről. Bedi azóta is számos reform megmozdulás élén hallatta hangját, többek között részt vett az indiai korrupció ellenes mozgalom tevékenységében is, jelenleg Puducherry alkormányzója. Ami neki köszönhetően Tiharban történt, az egész világnak szóló üzenet!

Napi félóra légzésfigyeléssel töltött mindfullnes gyakorlás, vipassana vagy zen meditáció csodákra képes! Aki dühkitörésekre hajlamos a maga számára is meglepő módon szó szerint új emberré válhat az elkötelezett gyakorlás hatására. Erőfeszítés nélkül átalakulnak a régi érzelmi reakcióminták, a rossz mentális és fizikai megrögzöttségek, és szokások is. A gyakorlás nem mindig könnyű, elkötelezettséget, odaadást kíván a gyakorló részéről, de olyan úttal és eredményekkel ajándékoz meg, aminek minden pillanatáért hálásak lehetünk.

A cikkben említett kezdeményezésről készült dokumentumfilm angol nyelvű változata az alábbi linken megtekinthető:





A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Meditál? Ön milyen hatásait tapasztalja a gyakorlásnak?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál



2016. augusztus 28., vasárnap

Borderline? – Egyik dühös árnyéklényünkről címkézés nélkül


Egy kicsit mintha magára ismerne Marylin Monroe soraiban? Úgy érzi, csupa szenvedés az élete a párkapcsolatában? Hangulati változékonyság hullámvölgyeit tapasztalja magán, ami szinte egyik pillanatról a másikra veszi az irányítást? Dühkitörésekkel tiltakozik, ha valami nem az elképzelése szerint történik otthon, ugyanakkor fél, hogy elhagyja a párja, akit egyszerre tud csodálni és gyűlölni is? Bántalmazástól szenved vagy éppen ellenkezőleg zsarnok módjára uralkodik a kapcsolatában, de úgy érzi mindez a párja miatt történik? Gyakran bizonytalan magában, és az is előfordul, hogy agresszióját nemcsak mások, hanem saját maga ellen fordítja többek között alkohol- vagy, drogfogyasztás formájában? Többször is a szakítás szélére sodorta már a kapcsolatát, esetleg állandó szakítások és békülések közepette élnek? Legfőbb ideje megválaszolni a kérdést, mi történik tulajdonképpen!

Marylin Monroe élettörténetének elemzése kapcsán Claudia Kalb arra jut, hogy a színésznő is ebben a szindrómában szenvedett. Hasonló problémák esetén gyakran kérdezik a klienseim: „Lehetséges hogy borderline vagyok? Ez lenne az oka mindennek?” Sok esetben valóban felfedezhető, a borderline tünettegyüttes azoknál, akik a fent említett problémák miatt kérnek segítséget.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a borderline tünetek teljes spektruma nem mindenkinél jelentkezik, és az egyes tünetek intenzitása is nagy mértékben változik egymáshoz képest, és személyenként is. Mi több, egészséges személyek is hajlamosak lehetnek hasonló viselkedéstorzulást mutatni elmélyült konfliktusok, krízisek esetében, tehát a borderline tünetegyüttes azonosítására nem mindenkinél kerül sor.

Kizárólag a mélyebb önismeret szempontjából van jelentősége, hogy azonosítsuk és megértsük azt a problematikát, amit borderline jelenségnek hívunk. A kliensek nem ritkán megkönnyebbülnek, amikor nevén nevezhetővé válik, ami hosszú ideje kínozza őket. Mindez azonban nem jelent felmentést a probléma rendezése alól. Borderline vagy sem, a problémáért való felelősségvállalás és a változás iránti elköteleződés elsőrendű, ha meghozta a döntését, hogy rendbe hozza az életét és a párkapcsolatát.

Gyakran az is felmerül, hogy stigmaként élik meg a kliensek, ha felmerül a borderline zavar lehetősége, és azért tartanak tőle, mert úgy érzik, betegségtudatot erősít meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyulásba vetett hit zavartalansága a legfontosabb a terápia során. Akkor lehetséges hatékonyan dolgozni a szakember által azonosított tünetegyüttessel, ha a kliens átlátja és megérti a tüneteit, ugyanakkor nem a zavar elnevezésének van jelentősége. A problematikát átlátva a kliens mélyebb megértésre tesz szert, mi okozza a zavaró viselkedést, a kapcsolati problémákat és pontosan miben kell a változásra összpontosítania. Még egyszer hangsúlyozom, nem az elnevezésnek, hanem a térképnek van jelentősége, ami eligazít bennünket a gyógyulás útján.

Az öndiagnózist lehetőleg kerüljük, ugyanakkor a hajlamokat és a kockázati tényezőket vegyük komolyan! Tekintsük át röviden, mikor beszélünk borderline zavarról! A borderline tünetegyüttes a DSM-IV diagnosztikai kritériumai alapján az interperszonális kapcsolatok, az énkép és az érzelmek instabilitása minden személyiségterületet átható mintázata, amely kora felnőttkorban vagy még korábban megjelenő impulzív viselkedéshajlamot mutat legalább öt területen az alábbiak szerint:

Önkárosító viselkedés legalább két különböző területen - pl. alkohol, drog, szerencsejáték-szenvedély, falásrohamok – Ezt kiválhatja a nem megfelelő stresszkezelésből fakadó nyomás, illetve egyéb krízisek.

Szélsőséges hangulatingadozások, érzelmi labilitás: túlzott feldobottság, lelkesedés vagy letargia, depresszió, pesszimizmus, amely egyik pillanatról a másikra képes egyik hangulatból a másikba váltani.

Instabil kapcsolatok, a partner állandó leértékelése, illetve felmagasztalása: míg a szükségleteit kielégíti a partner, csodálattal és rajongással veszi körül, amint nemet mond, vagy határokat kezd kialakítani saját szükségletei szerint, csalódik és elutasító lesz, ugyanakkor nem tudja elhagyni a partnerét. A szükségletek kielégítése gyakran manipulatív módon történik, gyengének, tehetetlennek mutatja magát, öngyilkossággal fenyegetőzik, csakhogy a másikat megnyerje saját igényei kielégítésére.

Intenzív indulatkitörések, agresszív viselkedés: nehezen kontrollálja a dühös felcsattanásokat, a vita hevében akár tettlegességig fokozódnak indulatai, az intenzitás viszont gyakran nem egyenértékű a kiváltó okkal.

Öngyilkossági kísérlet vagy fenyegetőzés, önbántalmazó hajlam: a feszültség levezetésére maguknak okoznak testi fájdalmat, vagdossák magukat, a fejüket a falba verik, elutasítják az ételt, falásrohamoktól szenvednek, vagy leisszák magukat. Mindez a lelki fájdalmak kétségbeesett kifejezése, a szeretet szükséglet manipulatív módon történő követelése, a figyelem elterelése a szenvedés érzéséről, és kétségbeesett kísérlet azok tompítására. Az önsértés a szervezet saját opiátjait szabadítja fel, úgynevezett béta-endorfinokat, amelyek átmeneti megkönnyebbülést hoznak.

Identitászavar: bizonytalanok magukban, hol a helyük a világban, merre haladjanak, mit szeretnének elérni. Bizonytalanok a szexuális orientációjukban, énképükben, a pályaválasztás területén, vagy akár a hosszú távú célok tekintetében. Másokkal összehasonlítva magukat igyekeznek megerősítést kapni. Kényszeres tökéletességre törekszenek, emiatt gyakran kudarc éri őket. Másokkal is bírálók, legutolsó teljesítményükre vagy annak hiányára alapozzák önértékelésüket. Az áldozat szerep segítségével figyelmet kapnak, ami felmenti őket a felelősségvállalás alól is.

Üresség érzés: unalom, káosz, pánik, üresség érzés az egyedüllétben. Ha egyedül maradnak, nem érzik, hogy kik ők és általában arra van szükségük, hogy a másik ezt tükrözze számukra.
Egyedül nem érzik, hogy léteznek, ezért mindenáron igyekeznek elkerülni, hogy egyedül maradjanak.

Vélt vagy valós elhagyatás kétségbeesett elkerülése: az egyedüllét számukra nyomasztó elszigeteltség. Akár pusztító kapcsolatokban is benne maradnak az önfeladásig.

Énidegen élmények: ha nem tudnak megbirkózni egy helyzet okozta stresszel kimenekülnek a valóságból és pszichotikus - a valóságtól elszakadt tudatállapot - epizódokat is átélhetnek. Hallucinációk, illuzórikus elképzelések, a testészlelés zavarai jelentkezhetnek, beszűkül a gondolkodás.

A diagnosztikai kritériumokon túl a tapasztalatok szerint a borderline típusú érzékenységre jellemző, hogy a kapcsolatokban eltűnik az én és a másik között húzódó határvonal, ami számos konfliktus forrásává válik. Szégyenkezés emészti őket, emberi lényként sérültnek, hibásnak tartják magukat, amit mások előtt is vagy akár önmaguk előtt is tagadnak. Könnyen átengedik a kontrollt másoknak, emiatt azonban gyakran haragszanak magukra, és állandó önellentmondás gyötri őket.

Az is előfordul, hogy bántalmazó partnerekkel élnek, vagy akár egy szektához, vagy a hadsereghez csatlakoznak, mivel a bizonytalanságaik miatt mások erős kezű vezetését igénylik. Ugyanakkor a külvilágra vetítik saját kontroll iránti vágyukat és a partnerüket vádolják hatalmaskodással, valójában azonban ők az akarnokok, ugyanakkor jogosnak érzik ellenálló viselkedésüket.  Ha partnerük nincs velük, azt érezhetik, hogy érzelmileg elveszítik őket, állandó megerősítésre van szükségük, hogy érezzék, a másik szereti őket és elérhető számukra. Rendkívül érzékenyek a másik emberre, jó emberismerők, amit gyakran manipulatív célokra használnak fel. Nárcisztikus akarnokok tudnak lenni, ami még erőteljesebben jelentkezik, ha gyenge vagy engedelmes partnerrel élnek. Ahogy nő az intimitásszint, úgy nő a félelem a bekeblezéstől, és az elhagyatástól egyszerre, ami drámai viselkedéshez vezet.

Ismerjük fel, hogy valójában a sérült gyermek gyógyulatlan sebei okozzák ezt a speciális viselkedéshajlamot. Az a dühös, szeretetre vágyó, sérülékeny gyermeki rész, aki az átélt traumák, kapcsolati sérülések és családi minták hatása alatt áll. A gyógyulás a problémáért vállalt felelősség felvállalásával kezdődik, hogy a gyógyítandó sérülések tudatossá válhassanak, és a káros tudattalan programok feloldásával pozitív változás kezdődhessen el.

Ajánlott irodalom:
Paul T. Manson MS, Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon – Hogyan szerezzük vissza életünket, ha egy szerettünk borderline személyiségzavarban szenved
Manuela Rösel: Ha fáj szeretni: Hogyan kommunikáljunk borderline személyekkel?



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Tudatos Önben, mi rejlik a dühe mélyén?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál

2016. április 7., csütörtök

Önbizalomhiány = féltékenység? Terápiával az indulat ellen



Aki soha nem volt féltékeny, nehezen érti meg, mi szítja ezt a szenvedélyt, aki pedig küzd vele, nagyon nehezen tud szabadulni a szorításából. A szakértő szerint a féltékenységet érdemes indulatkezelési problémaként vizsgálni, aminek a hátterében egy kiemelkedően erős érzelem áll. Az, hogy miképp lehet lecsendesíteni, nagyban függ a féltékenység típusától. 

E. Tóbiás Sára pszichológus indulat- és agressziókezeléssel foglalkozik, tapasztalatai szerint az indulatosok közül nem mindenki féltékeny, de aki féltékeny, az jellemzően mind impulzív alkat. A féltékenység mindenkit szenvedélyessé tesz, elsöprő erejű indulatok szabadulnak fel, nem véletlen, hogy olyan gyakori a szerelemféltésből elkövetett bántalmazás. A féltékenységben mindig ott van a szerelemféltés, a birtoklási és a másik kontrollálása iránti vágy. A forgatókönyvek esetenként változnak, de az alapvető mintákat kirajzolja az, hogy az érzelemnek van-e valós alapja, vagy csupán téveszme. 

Az ördögi kör

Marcsi tíz éve házas, két kisfiú büszke édesanyja, házasságát harmonikusnak írná le, ha nem lennének az állandó féltékenykedési jelenetek. „A férjem már a kezdet kezdetén árgus szemmel figyelte a kollégáimat, és ha társaságban voltunk sem tudta jól érezni magát, mert végig azt sasolta, kivel beszélgetek. Kicsit megnyugodott, amikor összeházasodtunk, de pár békés év után újra előtört belőle a féltékenység. Állandóan kérdezget, hogy kivel telefonálok, melyik apuka vetett rám szemet a játszótéren, vagy az óvoda öltözőjében, miért veszek ilyen szűk nadrágot, biztos valakinek tetszeni akarok. Soha nem adtam okot a bizalmatlanságra, sértőnek érzem ezt a gyanúsítgatást, és rettenetesen unom már az állandó piszkálódást. Azt mondja, sokszor megégette már magát, és ő így fejezi ki a szeretetét, imádatát, de nekem ez már kezd elviselhetetlen lenni!”

A téveszmés féltékenység esetében az jelenti a biztonságot, ha az érintett a másik minden lépését kontrollálni tudja, és állandó visszajelzést igényel, hogy ő a legjobb, az egyetlen. Ezzel folyamatos nyomás alatt tartja a másikat, szinte megfojtja, így az elkezd menekülni, mert nem érzi jól magát a kapcsolatban. A féltékenység kialakít egy ördögi kört és megteremti a folyamat végét, az elhagyást. E. Tóbiás Sára azt mondja, a téveszmés féltékenységgel mindig együtt jár egyfajta bizonytalanság, önbizalomhiány, aminek a hátterében leggyakrabban valamilyen gyermekkori trauma áll. „Sokszor kiderül, hogy az apa vagy az anya elutasító, rideg, kritikus volt, nem jelentett megfelelő biztonságot, így sérülékennyé vált az elfogadás élménye. Nem csoda, hogy bizonytalan az, akit gyermekkorában nem fogadtak el olyannak, amilyen, esetleg éveken keresztül a testvérével kellett versengenie, és azt élte meg, hogy a másiknak könnyen mennek a dolgok, neki nem, a testvére kedves, bezzeg ő összeférhetetlen. Könnyen kialakul az elfogadásra, a szeretetre való nagyon erős vágy. A féltékenyek gyakran egy be nem gyógyult sebet  hordoznak magukkal, és öntudatlanul is olyan kapcsolatokba mennek bele, ahol ez a leosztás folytatódik. Minél később ismeri fel ezt a mintát valaki, annál többször csúszik bele ugyanabba a szerepkörbe, és annál nehezebb megszabadulni a többéves beidegződéstől. A féltékenyek gyakran kerülnek függő viszonyba, és tudat alatt provokálják azokat a helyzeteket, amelynek a vége megcsalás lesz, kvázi megteremtik maguknak  a helyzetet, amitől rettegnek.”

Nőies vagy férfias?

Arányaiban a nők és a férfiak között ugyanannyi a féltékeny, a különbség abban rejlik, hogyan
reagálnak, amikor felüti fejét a féltékenység. A nők jellemzően duzzognak és büntetnek, a férfiak inkább dühösek és tombolnak. Bár vannak férfiasan reagáló nők, és nőiesen reagáló férfiak, alapvetően mégis elmondható, hogy a nő a kapcsolatot meggyógyítani akarja, a férfi pedig minél hamarabb szeretne véget vetni a dolognak. Ennek egyszerű evolúciós okai vannak: a nő azt szeretné, ha megmaradna a társa, aki segít felnevelni az utódokat, a férfi azonban megcsalt férjként a potenciálisan másik féltől származó esetleges utód felnevelését nem kívánja vállalni.  A férfi sokkal inkább az önérzetét akarja helyreállítani, a nő pedig a kapcsolat rendbe hozásával igyekszik meggyógyítani a sebeket.

Szimat felügyelő

E. Tóbiás Sára rámutat, hogy az egészséges féltékenység egyfajta katalizátorként is működhet. Amikor valaki száz százalékig magabiztos a kapcsolatát illetően, akkor előfordul, hogy kicsit leenged, nem törődik magával és a párjával annyit, amennyi üdvözítő lenne. Ha azonban jelzés érkezik, hogy a másik kezd kifelé kacsintgatni, akkor kialakulhat az a fajta féltékenység, ami megmozgatja az állóvizet. Jó esetben elég egy figyelmeztető jel, és a változás jó irányba indul el, ez a kapcsolatot gazdagítja. Megesik azonban, hogy egy megcsalást követően a bizalmi viszony megrendül, és akkora sokk éri a megcsalt felet, hogy a következmények megegyeznek a poszttraumás stressz szindróma tüneteivel: állandóan csak ezen agyal, pörög, nem tud másra gondolni, nem tud aludni, magában újra és újra eljátssza a beszélgetéseket. Ez történt Zsófiával is: „Kezdettől fogva úgy éltünk, mintha a kertészlegény elvette volna a királykisasszonyt; a férjem imádott engem, én pedig hagytam, hogy imádjon. Született két gyerekünk, sikeresek voltunk a munkánkban, amikor egyszer csak elkezdett furcsán viselkedni. Gyorsan kiderült, hogy az egyik munkatársával összeszűrte a levet. Amikor megláttam a nő üzeneteit, rosszul lettem: szívecskékkel, szerelmi vallomásokkal, idézetekkel bombázta a férjem, aki ezektől ellágyult. Ő azt mondta, hogy nem hagyja el a családját, és engem szeret, mégsem tudta azonnal lezárni azt a kapcsolatot, én pedig semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak a másik nővel, nyomoztam utána, és a férjemet is folyton ellenőriztem, átkutattam a zsebeit, bújtam a telefonját, faggatóztam. Az anyám szólt, hogy ha ezt így folytatom, akkor ne csodálkozzam, ha elhagy. Ettől megijedtem, fokozatosan ismertem fel, hogy a férjem mennyire nem kapott viszonzást az évek alatt, és rájöttem, hogy mennyire szeretem őt. Három évbe telt, mire túljutottunk az egészen, nagyon megterhelő volt az az időszak, de most már azt mondom, megérte, mert sokkal jobb lett kapcsolatunk, mint valaha volt.”

A szakértő szerint az ébredésélményt borzasztóan nehéz feldolgozni, sokan egyszerűen nem tudják felfogni, hogy amiről azt hitték, rendben van, nem működik. A cél, hogy a féltékenység és a szerelemféltés segítsen a kapcsolat megtartásában, újjáépítésében, és ne eltaszítsa a másikat. Úgy kell értelmezni, mint egy jelzést, ami segít végiggondolni a kapcsolat alapjait, és kitalálni, hogyan lehet őszinte a folytatás. Ez csak akkor működhet, ha mindenki őszinte másikhoz és magához is. Az, hogy ez sikerül-e, múlik a kapcsolat alapjain, a felek szándékán is. 

A trauma oldása

Amikor párterápiában dolgoznak a féltékenységgel, akkor hasznos megbeszélni, hogy a két felet mi bosszantja, mit nem bírnak elviselni a másikban, és mit várnak el egymástól. Ha megállapodnak ezekben, akkor nagyon fontos a kölcsönös gesztusok rendszere: ha az egyik tartja magát, ahhoz, amit megígért, akkor a másiknak ezt pozitív megerősítéssel kell jutalmaznia, és jeleznie kell, hogy értékeli a másik tettét. Ez egy jó alap az új viszonyrendszer kialakulásához. A szakértő szerint a téveszmés féltékenység esetében a leghatékonyabb a pár- és az egyéni terápia kettőse, mert fontos, hogy a féltékeny személy ne csak a másikkal kapcsolatban tudja magát meghatározni, hanem egyénként is megerősödjön, hogy a traumákat feldolgozza. A téveszmés féltékenység esetében terápia vezérfonala az önismeret megerősítése, az önbizalom felépítése. A paranoid féltékenységnek sokkal több egymásra rakódott rétege van, éppen ezért nehezebb megszabadulni tőle. Ha volt alapja a kialakult féltékenységnek, akkor előfordul, hogy a trauma hatására olyan erősen vésődik az idegrendszerbe a védelmi válasz, a szorongás attól a megtörtént helyzettől, hogy egy pici, apró mozzanat is azonnal kiválthatja a félelmet. Olyan ez, mint amikor valaki balesetet szenved, és utána nem akar autóba ülni, ezért gyakori, hogy a megcsalt fél nem tudja fékezni magát a kutakodásban, gyanús jelnek vesz egy öt perces késést, egy fel nem vett telefont. Az ilyen jellegű görcsök oldásában támogat a hipnoterápia és a szimbólumterápia, mert ezek segítenek az idegrendszerben újraírni és meggyógyítani a traumás élményt.

Bűn és bűnhődés

A tapasztalatok szerint a megcsaló félben felhalmozódik a bűntudat, és éppen ezért kompenzálni próbálja a sértett felet, a szakértő szerint ez természetes. Érdemes azonban a normális kereteket megőrizni, és nem hagyni, hogy a másik fél állandó kontroll alatt tartsa a „bűnöst”. „Sokan könnyen belecsúsznak ebbe, különösen a lebukást követően. Tanúbizonyságát lehet annak adni, hogy a másik bízhat bennem, anélkül is, hogy kiszolgáltatnám magam, és teljesen felborulna a normális egyensúly. A másik oldalon fel kell tenni a kérdést, hogy meddig ér a „bünti”? Van jogos megtorlás? Meddig lehet jogosan szúrni, számon kérni? Nehéz letenni a sérelmeket, de ha nem kerül rá sor, akkor nem lesz harmónia, a megtorlás vágya tönkre teheti a párkapcsolatot.  A dolog fejben kell, hogy eldőljön. Jó, ha a féltékeny végiggondolja, mi az, ami a valóság, ami a másik viselkedéséről szól, és mi az, ami csak az ő fejében zajlik a sokkot kiváltó események utóhatásaként. Nagyon fontos ezt a két dolgot ketté választani. Ami sokat segít – akárcsak az indulatkezelésnél – ha a lelki életének részévé teszi a meditációt, akár jógával, akár klasszikus meditációval. Ez jó módszer az érzelmek megfelelő mederbe való terelésére. 

Jónap Rita cikke a Nők Lapja 13. lapszámában

További Konfliktus klinika cikkek a témában:


Kérdés az Olvasóhoz:

 

Önnek mi segített megtanulni, hogyan kezelje a féltékenykedését?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás